2.feljegyzés

Hú mennyi munka....

Ma 7-kor keltem. Te jó szentszűzmária! Ilyen is van? Méghozzá magamtól sikerült felkelnem!

Első utam nyilván a postára vezetett, ahol befizettem a csekkeket tisztességgel. Fura. Először a kasszás nő azt hitte az anyám küldött le. Rá is kérdezett hány éves vagyok, és mikor azt mondtam hogy 19, azt válaszolta hogy "ne hazudj, azért én se vagyok hülye!" :D. Ehhez nem fűznék hozzá semmit....

 Utána felhívtam Anna szüleit. Körülbelül négy óráig győzködtem őket, hogy így meg úgy, mindenkinek jobb lenne, és tamm damm damm: Anna mához két hónapra költözik! Tök jóóóóó!!!! Viszont az anyukája csak azzal a feltétellel küldi ide, ha minden második hétvégén haza meg minimum. Persze én se vagyok hülye, simán belementem. Aztán felhívott Anna is, és vagy tíz kilométerre elhallatszott az a bizonyos "úristen wáááá" kiáltozásunk. Megbeszéltünk mindent amit csak ki lehet tárgyalni. Elmondtam neki az ötletemet a divathéttel kapcsolatban. Sajna neki nincs elég pénze az útra, de azt mondta ha nem baj, elkezd ő is gyűjteni, hogy legközelebb már együtt mehessünk. Olyan aranyos szokása ez a "ha nem baj" dolog. Mondtam neki hogy az tök jó lenne, és hogy "nem tényleg nem baj. Biztos nem baj! Ha folytatod, akkor lesz baj!". Aztán kitémáztuk azt hogy mi újság nála, meg nálam is. Na igen. A káoszt és anarchiát ami a lakásban uralkodott nem tudtam sokáig titkolni. Persze ekkor még csak fél kettő volt, és Anna a suli lányvécéjéből hívott. :D. Oké elismerem mindketten javíthatatlanok vagyunk.

 Utána jött a fekete leves, ami nem volt más mint a rendrakás. Át is hívtam Ábelt, aki szívesen besegített. Összeszereltük a szekrényemet, ami nem volt kis meló, mivel mikor már felállítottuk, rájöttünk, hogy a hely, ahova be akarjuk állítani, két centivel keskenyebb. Akkor már feküdtünk a röhögéstől. Persze nem ez volt az egyetlen oka, hanem az is, hogy előtte megettünk egy nagy tábla csokit is. Csak egy kis fűrészelés,meg néhány szög, és meg is oldottuk. Bár kissé érdekesen, ugyanis a szekrényemnek az egyik falát leszedtük, és hozzászögeltük a falhoz. Ezt fel kell írjam. Ha később túladok a lakáson biztos többet kérek majd érte a beépített bútor miatt.

 Aztán mikor már nagyjából fel lettek állítva a cuccok gyönyörködtem benne vagy fél órán át, mert üres volt az egész lakás (tulajdonképp azért mert a cuccokat a bútorrendezés miatt levittük a pincébe). Sajnos boldogságom nem tartott olyan sokáig, mert csak ki kellett pakolnom. Végül mindennek lett helye, és még a galéria ágam is befért. Ami rossz, hogy - eddig nem, tűnt fel de  -, nincs tűzhelyem. Igen csak én lehetek ennyire hülye, hogy mielőtt elköltözök, nem tűnik fel egy ilyen fontos dolog. Persze per pillanat nincs pénzem, és kunyerálni nem akarok anyukámtól.

 Apropó, még haza is kellett mennem elhozni néhány cuccomat. Mint például a hosszabbítómat, vagy az Első Sárga Mappámat. Nagybetűvel. Ez volt az első fűzős tervező könyvem, amit mindig nagy becsben tartottam, de sajnos már nem fért el a többi holmi közt, és nem akartam, hogy össze gyűrődjön.

 Kb. másfél óra volt amíg haza jutottam. Anya nem volt valami diszkrét. A férje előtt kezdett olyanokat kérdezgetni, hogy el takarítok-e mindig magam után, meg hogy mosok-e fogat rendesen. Azt hiszem örökké óvodásként fog kezelni.

 Azonnal a régi szobámba rohantam volna, ha nem állít meg valaki. A világ legnagyobb naplopója. Ő a bátyám. Mikor elmentem a szobája előtt akkor jött ki a mosdóból.

- Na ki jött haza? Csak nem kidobtak mert nem fizetted a lakbért?- elég fölényesen beszélt, pedig nem volt rá oka.

- Á ne reménykedj. Csak a cuccaimat viszem el. Egyébként mit foglalkozol velem? Menj vissza inkább és gépezz ahogy szoktál.

- Pont te mondod? Láttam hogy egész héten fent voltál facebookon, pedig a csak ma raktad rendbe a lakásod.

- Honnan tudsz meg te ilyeneket?

- Anya mondta.

- Sejtettem. Majd ha neked lesz saját lakásod, ha negyven éves leszel, akkor meg kéne tanulnod neked is rendet rakni. Nem ártana.- vágtam vissza. Azért ő is visszaszólt, de már nem figyeltem oda.

 A szobám majdnem üres volt. Csak egy doboz volt az ajtó mellet, és rá volt írva hogy "Pipié". Ez kész. Anya képes volt még ide is az ovis becenevemet írni. Na annyi baj legyen. Felkaptam a cuccot, és már indultam volna, de a nagymamám megállított, és adott egy doboz sütit. Megköszöntem, és egy elköszönés után indultam vissza. Mire megérkeztem, nagy meglepetés fogadott. A szobámban ült Ábel, és Anna. Ábelen nem lepődtem meg, de Annán már inkább. Persze koleszos meg minden, de mégis. Azonnal a nyakába ugrottam és elkezdtünk visítozni. Ábel meg szerintem totál lesokkolt ezen az LB-s reakción. Aztán mindketten megdicsértek hogy szép lett a lakás, Anna pedig kérdezgetett hogy ő hol melyik szobában lakik, mert elég jól berendezkedtem, és már csak az erkélyen van hely. :D. Megmondtam neki, hogy eladok pár felesleges holmit, és ha tud, ő is tegye azt, mert a végén a cuccaink kiszorítanak majd a lakásból, az pedig nem lenne túl jó.

 Mivel már esteledett, Annának vissza kellett mennie. Gondoltam akkor ha már itt van Ábel, akkor vacsizzon is nálam. Tűzhely nélkül jóformán csak egy mirelit pizzával tudtam megdobni szerencsétlent, de azért annak is örült. Még egy kicsit dumáltunk, aztán ő is hazament.

 Kb fél tizenegy lehetett, mikor valaki felhívott. Fél őrülten beleordítottam a telefonba hogy "Mit akarsz??? Ki vagy te hogy ilyenkor felhívsz??? Hagyj már békén......ó szia.". Na igen. Csak egy valakit ismerek aki ilyenkor képes fent lenni. Az pedig nem más mint Dani. A barátom. Nyilván  11-kor ne szándékoztam bájcsevegni, úgyhogy megmondtam eki hogy ha lehet kicsit korábban hívjon. Ő megértette de mondta hogy holnap után feljön Pestre és ha van kedvem találkozzunk. Beleegyeztem, mert hát biztos klassz lesz.

Teendők:

1. venni egy tűzhelyet amint lesz pénzem.

2. megpróbálni eladni néhány felesleges cuccot.

3. feltölteni a hűtőt.

4. kikapcsolni a telefont 10 után!!!

5. a munkaruhát frissen tartani (mert most tuti hogy átvette  valami dohos doboz szagát)

6. nem agyonizgulni magam a divathét miatt.

7. SOS rendes munkát keresni.

1. feljegyzés

Pech a javából. :D

 Ennél szerencsétlenebb nem is lehetnék! A dobozaim között állok, este 9 van, és persze hogy kikötötték az áramot! Na de mindent szép sorjában.

 Most költöztem el otthonról. Azaz már vagy egy hete, de természetemnek köszönhetően, még mindig nem pakoltam ki :D. Most viszont itt lenne már az ideje, csak mivel ki van kötve a villany, nem jutok semmire. Ez a fránya doboz miért nem nyílik ki?? És miért van fura szaga?? Bahhhh....

 Ó! Még be sem mutatkoztam! A nevem Vorda Kata. Most tettem le a szakmai vizsgát divattervezésből, és az ábra alapján most költöztem el otthonról. Ez egy külön konfliktus végterméke, ugyanis pár hete kaptam egy félállású munkát egy cukrászdában, csakhogy a fizetésemet nem akartam otthon "leadni." Anyukám megrögzött eszméje, hogy "vagy suliba járok vagy dolgozok" nem teljesen értelmezhető egyértelműen. Így jutottam arra döntésre, hogy 18 évesen (nem olvastad félre :D) elköltözök Pestre. A lakás nagyon kicsi. Összesen egy szobás, úgyhogy a cuccaim nem nagyon férnek. Persze ez nem lenne gond, viszont a baj az hogy minden totál káros ami csak körülöttem van. Nincs villany, a hűtő bekrepált, és a víz sem tudja eldönteni, hogy zuhanyzáskor hideg legyen vagy meleg (kösz szépen!). Meg ugye nekem aztán elég sok tervem van a jövőre nézve! Amihez bizony hely kell ám!

 Na ja. Most hogy végre meg van a szakmai vizsgám, végre divattervező lehetek! Éljen! A sulis életem sem volt egy leányálom. Persze ha így nézzük csak lányok jártak a sulimba. De elég irritálók voltak. Tudjátok olyan szánalmas csitrik, akik levakarhatatlanok, feszülős farmerbe járnak, és ha valami tetszik nekik elveszik. Összesen három barátot szereztem. Vagyis jóformán egyet, mivel a legeslegjobb barátnőm Anna is odajárt, és őt már korábbról ismertem, és hát Nicole nem mondható barátnőnek. Vele először utáltuk egymást, mert mi voltunk az osztályból a legjobbak, de egyszer párban kellett dolgozni, és legnagyobb meglepetésemre engem választott. Innen tudom hogy még az ellenség is baráttá válhat, ha tisztelitek egymást.

 A harmadik aki ott lett a barátom, az Roxi. Ő olyan vad, nemtörődöm csaj, aki lázadásból piercinget lövet, és minden oldalt belájkol. Mindenesetre a divatérzéke remek, és mindig segít a bajban. Sajnos ő azonnal elköltözött amint befejezte a sulit (oké én is :D). Svájcba ment, ahol nyelvet tanul 2 évig. Szegény. Elvérzett a nyelvvizsgán.

 Hadd meséljek még egy kicsit. Anna a legeslegjobb barátnőm sajnos csak két év múlva végez a suliban. Vele egy nyári tanfolyamon ismerkedtem meg. Már hét éve legjobb barátnők vagyunk. Talán csak pár napja hívtam fel a szüleit, hogy milyen király lenne ha hozzám költözne, mert ne lennék egyedül, ő pedig közelebb lakna a sulihoz. Épeszű szülő az ilyen ajánlatra reflexből nemet mond, viszont Anna vidékről jár fel a suliba, és koleszos, ami lássuk be, nem a legjobb dolog. Így megfontolják a dolgot. 

 Basszus egy könyv ráesett a lábamra. Áúúú. Mi is a címe? Á tudtam!: Divat: tervezők, trendek, dizájn. Már vagy húszezerszer végignyálaztam, és vettem is rá egy bőr kötést hogy ne rongyolódjon el. Hát hiba volt!

 Jelenleg csak két dolog működik rendesen a lakásba: a wc, és a laptopom, amit szerencsére a benzinkútnál fel tudtam tölteni, így most nincs gondom. Holnap pedig szabadnapos vagyok, ami azt jelenti, hogy végre ki kell pakolnom a cuccaimat, és el kell rendeznem a, víz, illetve villany problémát. Talán még áthívom Ábelt is. Tévedés ne essék, Ábel csak egy barátom. Egyébként ő már el is jegyzett egy lányt, akit nem ismerhetek, mivel angol, és angolul én csak annyit tudok hogy "What a hell?". De mivel sikerült neki 9 éven keresztül tolerálni a hülyeségeimet, át tudom hívni bármikor hogy segítsen. Csak pár utcányira lakik tőlem. Sajnos elég közel a hősök teréhez, ami elég zajos éjjel nappal. A munkahelyem csak 4 megállónyira van, így legalább nem kell ingáznom. De ahhoz képest hogy csak fél állás, elég jól fizet. Ezzel együtt szabadok a keddjeim, és a vasárnapjaim. Persze a vasárnapom se teljesen szabad, mert olyankor el kell mennem kántorkodni a 16. kerületbe. Gyengébbek kedvéért: orgonálok egy templomban az istentiszteleteken. Az se fizet rosszul, így már nem is lehetnék boldogabb. (Na jó boldogabb lennék ha nem ülnék vak sötétben :D).

 Amúgy van egy kis dugi pénzem is, de az más célt szolgál. Bizony ám. Az évek alatt felhalmozódott egy szép összeg, amivel majd májusban elrepülök Franciaországba, a divathétre. Tizenhárom éves korom óta arra spórolok, hogy megvegyek egy VIP jegyet. És mostanra sikerült is :D. Nem kisebbek a terveim, mint hogy beszéljek Karl Lagerfelddel, a divat világban elképzelt változtatásaimról. Elég tündérmesés az egész. Bár azt hiszem véghez vihetem. Májusig még van 5 hónapom. Fel kell készüljek ám rendesen!

 Azt hiszem most viszont aludnom kéne, mert.... neeee már hajnali 3 van. Szuper. Ráadásul megint a bőröndjeimen kell aludjak. Nem valami kényelmes de megteszi.

Teendők:

1. SOS rendbe rakni a lakást!!!

2. Felhívni Anna szüleit (és Annát) hogy meggyőzzem őket.

3. Elmenni rendes munkát keresni.

4. Elhozni otthonról a maradék cuccaimat.

5. Rendbe rakni az eddigi divatterveimet.